Amikor Kusid azt látta, hogy a táj kellemes, a föld jó és termékeny, a folyó jó – mindez tetszett neki. Ezután elment a tartomány fejedelméhez, ott uralkodott; a fejedelmet Szvatopluknak hívták.
Egészen a Dunáig üldözték, ott ijedtében a folyóba beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt.
Kusid köszöntötte és az ügyet előadta. Amikor Szvatopluk meghallotta, örvendezett, mert azt hitte, hogy e parasztok, azért jöttek, hogy az ő földjét megműveljék. Kusid pedig a Duna vizéből kulacsát megtöltötte, perje fűvel tömlőjét megrakta, aztán a fekete földből rögöket vett fel, azzal az övéihez visszatért.
Elmondotta mindazt, amit látott és hallott, és a vizet, a földet és a füvet megmutatta, a magyarok örvendeztek. Ezután Kusidot a fejedelemhez visszaküldték, és neki küldtek egy nagy fehér arabs paripát, arábiai arannyal aranyozott nyereggel, aranyos fékkel a földért elküldöttek. Amikor Szvatopluk fejedelem az ajándékot meglátta, megörült, mert azt hitte, hogy ezt földjéért mint telepesek küldték.
Ekkor Kusid a fejedelemtől azt kérte, hogy földet, füvet és vizet adjon. A fejedelem pedig mosolyogva így szólt: – Legyen nekik ezért az ajándékért annyi, amennyit akarnak. Kusid pedig ezzel a hírrel az övéihez visszatért. Árpád vezér ezalatt a hét vezérrel Pannóniába bejött, de nem mint vendég, hanem mint a föld jogos örököse és birtokosa. Ekkor a magyarok egy másik követet küldtek Szvatoplukhoz, és ilyen üzenetet bíztak rá: – Árpád és vitézei neked azt mondják, hogy azon a földön, amelyet tőled megvettek, tovább semmiképpen se maradj. A földedet lovon, a füvedet féken, a vizedet nyergen megvették.
A fejedelem, gyorsan sereget gyűjtött, mert félt a magyaroktól. A csapatokat egyesítette, és a magyarok elé vonult. A magyarok eközben a Duna mellé érkeztek, és egy gyönyörű mezőn hajnalhasadtával csatát kezdtek. Az Úr segedelme velük volt: Szvatopluk fejedelem futásnak eredt. Egészen a Dunáig üldözték, ott ijedtében a folyóba beleugratott, és a sebes vízbe belefulladt.
