A költő nemesi családból származott, édesapja Kölcsey Péter, édesanyja Bölöni Ágnes volt. Apja akkor halt meg, amikor fia 5 éves volt. A kisfiút édesanyja Debrecenbe küldte iskolába, ahol 14 éven át, 1809-ig tanult. Jobb szeme világát gyermekkorában feketehimlő következtében elveszítette.
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!
12 éves korában meghalt édesanyja, ezután a háztartást Panni néni, a család régi, hű szolgája vezette, s gondját viselte mind neki, mind három testvérének. A megyei hatóság az árva gyermekek gyámjául Gulácsy Antalt nevezte ki, némi anyagi támogatással ő is segített a családon.
A neve a himnuszunk révén vonult be örökre a köztudatba. A Himnuszt Egressy Béni zenésítette meg, a zene teljesen összhangban van, a mű mondanivalójával.
Az ő tollából származik unokaöccséhez írt intelmeinek gyűjteménye, a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz. Az útmutatás a kor által megkövetelt felelős, hazafiúi viselkedés követelményeit fogalmazta meg. Kár, hogy nincs itt Kölcsey a XXI. században, hogy megírja követendő intelmeit a mai magyarok számára.
