A csata a keleti frank sereg megsemmisítő vereségével végződött, amiben a bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek is elesett. A magyarok újabb területeket nyertek az Enns folyóig, mely 955-ig a magyar mezsgye határa lett. A honfoglalás e sorsdöntő csatával fejeződött be.
Árpád három fia elesett az ötnapos öldöklésben, de ő maga is olyan súlyosan megsebesült.
A magyarok már Pozsony előterében felvették a harcot. Fontosnak tarthatták, hogy megosszák az ellenséget, ezért a hajóhadat kellett először ártalmatlanná tenniük. A csata első napján, július 3-án taplós nyilazással gyújtották föl a bajor hajókat, olyan győzelmet aratva, hogy maga a vezérük is csak nagy üggyel-bajjal tudott elmenekülni. A második mozzanatban Árpád serege minden erejével rázúdult a gyengébb, déli ellenséges oszlopra, körbezártak és két nap alatt teljesen felőrölte. A harmadik csapásban bőrtömlős pontonjai segítségével éjszaka átúsztatott a Duna északi partjára, ahol irtózatos, kétnapi ütközet után sikerült a fősereget is megsemmisíteni. A kisszámú menekülőt a könnyűlovas magyarok hamar utolérték és lekaszabolták. A király sietve Passauba menekült.
907-ben a magyarság lényegében életképességét és Európában a létezéshez való jogát bizonyította azzal, hogy egy drámai katonai túlerővel szemben is képes volt megvédeni a honfoglaláskor megszerzett Kárpát-medencét. 907-től Európában a magyarságot politikai és katonai realitásként is el kellett fogadni. Államiságunk európai elismerése lényegében ettől kezdődik.
