A honfoglaló Árpád népét, úgymint a mai magyar nép zömét, a legjobban kiképzett embertankutatók mindig a turáni-szittya-hun-török népekkel tartották rokonságban. A finnugor néppel sosem volt erős vérbeli vagy fajbeli kapcsolat. A honfoglaló magyar nép között nagyon kevés keleti mongoloid faji jelleg volt, inkább a szittyákkal, irániakkal és a nyugat-ázsiai népekkel voltak rokonságban.
A törzsnevek jelentése sokat vitatott téma. Ha magyar volna, értenénk a jelentését - tehát más nyelvben, nyelvekben kell keresni az értelmüket.
A magyar törzsek nevéről egyedül Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár 950 körül írt műve számol be. A császár nyolc törzset sorol fel. Elsőnek a kazároktól elszakadt kabarokat említi, de hozzáteszi, hogy a kavarok voltaképpen három törzsre tagozódnak, akik felett egyetlen fejedelem uralkodik. Ezek elnevezését nem ismerjük, a helynevek alapján a kutatók főként a Varsány, Eszlár, Ladány nevekre következtetnek, anélkül, hogy kizárnának más lehetőségeket.
Konstantin szerint a kabar törzseket csatlakozásuk után a magyarok idővel "az első törzsek rangjára emelték"; a törzsszövetség kezdetben eszerint hét törzsre tagozódott. Neveiket a kabarok említése után sorolja fel a császár: Nyék, Megyer, Kürt-gyarmat, Tarján, Jenő, Kér, Keszi.
Mindegyik törzsnév több (20-40) településnévben maradt fenn. Pl.: Nyékládháza, Bábonymegyer, Salgótarján, Tiszajenő, Hajmáskér, Dunakeszi, Kőkeszi stb.
