Édesapja Petrovics István, édesanyja Hrúz Mária. Petőfi Sándor az 1822. december 31-éről 1823. január 1-jére virradó éjszakán született Kiskőrösön, ahol január 1-jén keresztelték meg az evangélikus vallás szerint. Az anyakönyvben a neve Alexanderként van jegyezve, mivel akkoriban latin nyelven vezették az anyakönyveket - így a szülők neve is Stephanus Petrovicsként és Maria Hruzként szerepel a bejegyzésben.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet
XIX. század költői, részlet.
Vándorszínésznek állt be, ennek édesapja nem örült, de ő nem haragudott apjára, hiszen István öccsének írt levelében is szeretettel érdeklődik szülei iránt. "...Hát hogy s mint vagytok otthon Pistikám? (István öcsémhez)"
Petőfi vátesz költő, hiszen szinte előre megjósolta a szabadságharc kitörését, az Egy gondolat bánt engemet c. költeményében.
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
Büszke arra, hogy költő, és feladatának tekinti, hogy a népét kivezesse az elnyomásból, akárcsak Mózes tette ezt. Erősen bírálja azokat a költőket, akik csak kedvtelésből fognak pennát. "Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez!"
Halálának körülményei a mai napig tisztázatlanok, egyes vélemények szerint nem esett el Segesváron a szabadságharcban, hanem elhurcolták hadifogolyként Szibériába. Annyi biztos, hogy az 1848-as forradalom aktív résztvevője, tagja a pilvaxos "márciusi ifjaknak". Ezen eseményhez kapcsolódik a Talpra magyar c. költeménye.
Hosszabb hangvételű művei a János vitéz és az Apostol.
